Shetland-póni
2008.07.21
A Shetland-póni Európa egyik legősibb lófajtája.
Története
A szigetek lakói már régóta alkalmazzák földjeiken teherhordó és igavonó állatként, valamint újabban ügetőversenyeken is szerepeltetik.
Mivel a póni erős állat, mindig is szívesen fogták be kocsi elé. Napjainkban kedvelt tenyészállat.
A XIX. században a Shetland-pónit csillevonóként alkalmazták a szénbányákban. Az e célra kitenyésztett pónik feje nagy, meglehetősen csúf formájú volt. Mivel a bányákban ma már nincs rájuk szükség, ez a formai jellegzetesség a tenyésztés során egyre inkább visszafejlődött.
Miután betelepítették az Amerikai Egyesült Államokba, a Shetland-póni annyira kedveltté vált, hogy Amerikának ma saját Shetland-póni fajtája van.
Megjelenése
A póni tömzsi, zömök testfelépítésű, mélyen lefelé ívelt hasa és rövid háta van. Lába rövid és erős, patája kicsi, de kemény. Könnyedén mozog még az egyenetlen terepen is. Kis, elegáns fejét és rövid, vastag nyakát gyakran teljesen beborítja a bozontos homlokszőr és az éppoly vastag szálú, hosszú sörény. Szőrzete többnyire fekete vagy barna, vannak azonban tarkák is. A Skót-szigetek időjárása különösen hideg, viharos és esős. A pónik alkalmazkodtak a barátságtalan időjárási körülményekhez; szőrzetük télire megvastagszik, meleget ad és taszítja a vizet. Farkuk is megnyúlik és sűrűbbé válik.
A két Shetland-póni méretei:
Az angol Shetland-póni: marmagassága körülbelül 100 centiméter; testfelépítése vaskos és hasa ívelt; téli szőrzete vastag és meleg, véd az időjárás ellen;lába rövidebb mint az amerikai fajtáé.
Az amerikai Shetland-póni: marmagassága körülbelül 110 centiméter; testfelépítése kecsesebb, mint az angol fajtáé; lába elegáns, térde magasan helyezkedik el.